Skip to content

Tedd meg azt, ami Tőled telik

Kicsi koromban sokszor hallottam mamámtól azt a mondatot, hogy „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Amikor nehézségeim adódtak, és ezt mondta, akkor mindig azt gondoltam, hogy „Köszi szépen… ki vagyok segítve… ezzel most nem vagyok előrébb”.

Aztán rájöttem, hogy mama azért ismételte ezt annyiszor, mert tudta, hogy ez tényleg működik!

A felsőfokú tanulmányaim alatt – hogy finoman fogalmazzak – akadt nehézség (kilátástalanság, kialvatlanság, megszégyenülés) bőven.

Szabó Péter erre azt mondaná, hogy – „Az életnek nem az a dolga, hogy könnyű legyen!”

Az egyik vizsga előtt, amikor már úgy éreztem, hogy elegem van a tanulásból és az agyam képtelen új információt befogadni, eszembe jutott mama klasszikus mondata.

Úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, és megpróbálok még néhány dolgot memorizálni – tehát megteszem azt, ami tőlem telik, a többit rábízom a Feljebbvalóra. Érdekes módon, valahogy már nem görcsöltem tovább rajta. Amikor már úgy éreztem ennyi volt, nem megy tovább, akkor bűntudat nélkül aludtam el.

Azt hiszem ezek után mondanom sem kell, hogy amikor valóban rászántam az időt a tanulásra és tényleg arra koncentráltam, azok a vizsgáim mindig sikerültek.

Eddigi tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy egy vágyunk, célunk eléréséért megtett erőfeszítések értékelésekor, merni kell őszintének lenni magunkhoz!

Ez nem könnyű, mert magunkkal szemben elfogultak vagyunk, de ha megpróbálunk, távolabbról rátekinteni az adott helyzetre, akkor úgyis meglátjuk, mi az, amit még megtehetünk az ügy előremozdítása érdekében.

Az életem minden területén igyekszem ezt szem előtt tartani és mára már mottómmá vált ebben a formában: „Tedd meg azt, ami Tőled telik, a többit bízd Istenre!”

Jogosan felmerülhet benned a kérdés, hogy mi van akkor, ha te tényleg mindent beletettél, egy munkába vagy egy kapcsolatba, és mégsem azt kapod, amire számítottál, amit szerinted érdemeltél?

Első körben ilyenkor reálisan át szoktam gondolni azt, hogy biztos, hogy ez az én utam? Van értelme további idő/energia ráfordításnak?

Ha határozottan azt érzem, hogy jó az irány, akkor még adok időt a dolognak, mert olyankor az jut eszembe, hogy az élet a kitartásomat teszteli.

Ha mindezek ellenére továbbra is azt érzem, hogy csak egy helyben toporgok, és nem haladok előre, akkor elfogadom, hogy Isten csak jobban tudja mi az, ami nekem használ, és tovább állok.

Kívánom, hogy legyen bátorságod és kitartásod megtenni azt, ami Tőled telik!

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük