Ha már többféle fogyókúrát, diétát, kipróbáltál és nem sok sikerélményed volt, akkor nyugodj meg, nem vagy egyedül, én is kudarcként éltem meg ezeket a „próbálkozásokat”.
Őszinte leszek, nem voltam túlsúlyos soha – de gimis éveim után a hasamon kialakult egy kis „úszógumi”, amit nagyon rosszul éltem meg. Az amúgy is alacsony önbizalmamon sógorom „viccelődő” megjegyzése sem segített, ami így hangzott – „ugye tudod, hogy – egy falat nekem, nő a fenekem?”
2018. februárjában, eldöntöttem, hogy egészségesebben fogok étkezni, mert túl sok „szemetet eszek”. Ekkor szembe jött velem az interneten Béres Alexandra ételrendelős oldala (https://www.beresalexandra.hu/aktualis_etlap), ami annyira szimpatikus volt, hogy egy heti ebédet előrendeltem tőle – gondoltam adok egy esélyt Szandinak. A teljes menüje napi ötszöri étkezésre épül, de én csak 3x ettem naponta, ezért kezdetben a rendelt ebéd után péksütivel éltem túl a délután hátralevő részét a munkahelyen.
3 hónapon keresztül Szandis ebédet ettem, ez alatt olyan sok új ízzel ismerkedtem meg, hogy bevásárláskor arra törekedtem, hogy minőségi élelmiszerek kerüljenek a kosaramba, és elkezdtem megfigyelni a szervezetem működését.
Arra jöttem rá, hogy csak azért nassoltam, mert valójában a szemem kívánta az adott ételt, nem a gyomrom, és ez a kulcs!
Innentől kezdve tudatosan figyelni kezdtem, hogy mi az, amire a szervezetemnek valóban szüksége van. Például, észrevettem, hogy kínai kaja után fél óráig a munkára sem tudok koncentrálni és émelygek – mígnem egyik alkalommal rizs köretet kértem a husihoz és felfedeztem, hogy az imádott pirított tészta idézi elő ezt a kellemetlen állapotot, ezért innentől kezdve azt mellőztem.
Ahogy önfenntartó lettem, az a mentalitás alakult ki bennem, hogy – „kaját nem dobunk ki”, ezért rendszeresen többet ettem, mint amennyit a szervezetem kívánt. Ezt a berögződést a következő mantrával igyekeztem felülírni: „csak annyit eszek, amennyire a szervezetemnek szüksége van!”
Ez azért nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre hangzik, ugyanis komoly koncentrációt igényelt az, hogy megkülönböztessem, hogy az utolsó falatokat a gyomrom, vagy a szemem kívánja valójában?
3 hét koncentráció és „gyakorlás” után, mintha valami átkattant volna az agyamban, a szervezetem automatikusan elkezdett jelezni, ha elég volt az ételből – mintha csak szólt volna, hogy „köszi szépen, jól laktam”.
Vigyáztam arra, hogy ne éhezzek és a minőség mellett a mennyiségre is odafigyeltem. 1-1 családi rendezvény, ünnepség alkalmával is csak annyit fogyasztottam, amennyit a szervezetem kívánt. Nem mondtam le a csokiról és egyéb finomságokról, csak a bevitt mennyiségen változtattam. Amikor a szemem többet kívánt az édességből, mint ami elsőre jól esett, mindig felidéztem azt az érzést, amikor túl sokat ettem belőle és rossz volt a közérzetem – természetesen ezt nem akartam újra átélni, ezért előfordult, hogy 1 tábla csokit 1 hét alatt ettem meg.
Innentől kezdve, kb. 2 hónap alatt minden fölösleg leolvadt a problémás területekről, alig hittem a tükörnek. Mivel a környezetemnek is feltűnt a változás, ez megerősített abban, hogy jó úton haladok.
Mindezek után azt tudom mondani, hogy a szervezeted fantasztikusan működik, tudja, hogy mire van szüksége! Komoly koncentrációt igényel, amíg megismered és kitapasztalod, de megéri!
Kristin