Skip to content

Vágyott alak elérése lemondások nélkül

Ha már többféle fogyókúrát, diétát, kipróbáltál és nem sok sikerélményed volt, akkor nyugodj meg, nem vagy egyedül, én is kudarcként éltem meg ezeket a „próbálkozásokat”.

Őszinte leszek, nem voltam túlsúlyos soha – de gimis éveim után a hasamon kialakult egy kis „úszógumi”, amit nagyon rosszul éltem meg. Az amúgy is alacsony önbizalmamon sógorom „viccelődő” megjegyzése sem segített, ami így hangzott – „ugye tudod, hogy – egy falat nekem, nő a fenekem?”

2018. februárjában, eldöntöttem, hogy egészségesebben fogok étkezni, mert túl sok „szemetet eszek”. Ekkor szembe jött velem az interneten Béres Alexandra ételrendelős oldala (https://www.beresalexandra.hu/aktualis_etlap), ami annyira szimpatikus volt, hogy egy heti ebédet előrendeltem tőle – gondoltam adok egy esélyt Szandinak. A teljes menüje napi ötszöri étkezésre épül, de én csak 3x ettem naponta, ezért kezdetben a rendelt ebéd után péksütivel éltem túl a délután hátralevő részét a munkahelyen.

3 hónapon keresztül Szandis ebédet ettem, ez alatt olyan sok új ízzel ismerkedtem meg, hogy bevásárláskor arra törekedtem, hogy minőségi élelmiszerek kerüljenek a kosaramba, és elkezdtem megfigyelni a szervezetem működését.

Arra jöttem rá, hogy csak azért nassoltam, mert valójában a szemem kívánta az adott ételt, nem a gyomrom, és ez a kulcs!

Innentől kezdve tudatosan figyelni kezdtem, hogy mi az, amire a szervezetemnek valóban szüksége van. Például, észrevettem, hogy kínai kaja után fél óráig a munkára sem tudok koncentrálni és émelygek – mígnem egyik alkalommal rizs köretet kértem a husihoz és felfedeztem, hogy az imádott pirított tészta idézi elő ezt a kellemetlen állapotot, ezért innentől kezdve azt mellőztem.

Ahogy önfenntartó lettem, az a mentalitás alakult ki bennem, hogy – „kaját nem dobunk ki”, ezért rendszeresen többet ettem, mint amennyit a szervezetem kívánt. Ezt a berögződést a következő mantrával igyekeztem felülírni: „csak annyit eszek, amennyire a szervezetemnek szüksége van!”

Ez azért nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre hangzik, ugyanis komoly koncentrációt igényelt az, hogy megkülönböztessem, hogy az utolsó falatokat a gyomrom, vagy a szemem kívánja valójában?

3 hét koncentráció és „gyakorlás” után, mintha valami átkattant volna az agyamban, a szervezetem automatikusan elkezdett jelezni, ha elég volt az ételből – mintha csak szólt volna, hogy „köszi szépen, jól laktam”.

Vigyáztam arra, hogy ne éhezzek és a minőség mellett a mennyiségre is odafigyeltem. 1-1 családi rendezvény, ünnepség alkalmával is csak annyit fogyasztottam, amennyit a szervezetem kívánt. Nem mondtam le a csokiról és egyéb finomságokról, csak a bevitt mennyiségen változtattam. Amikor a szemem többet kívánt az édességből, mint ami elsőre jól esett, mindig felidéztem azt az érzést, amikor túl sokat ettem belőle és rossz volt a közérzetem – természetesen ezt nem akartam újra átélni, ezért előfordult, hogy 1 tábla csokit 1 hét alatt ettem meg.

Innentől kezdve, kb. 2 hónap alatt minden fölösleg leolvadt a problémás területekről, alig hittem a tükörnek. Mivel a környezetemnek is feltűnt a változás, ez megerősített abban, hogy jó úton haladok.

Mindezek után azt tudom mondani, hogy a szervezeted fantasztikusan működik, tudja, hogy mire van szüksége! Komoly koncentrációt igényel, amíg megismered és kitapasztalod, de megéri!

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük