Skip to content

Soha nincs késő

A harminchoz közeledve lassan lezárul egy korszak és búcsút kell intenem a húszas éveimnek. Kicsit összeszorul a gyomrom, mert előtörnek az emlékek…ez idő alatt sok új embert ismertem meg, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, többször kellett újra terveznem, de mindig sikerült felállnom még a nehezebb helyzetekből is, ezért azt mondhatom, hogy hálás vagyok a boldog és a fájdalmas pillanatokért egyaránt, mert mindkettőből tudtam építkezni.

20 éves koromban azt gondoltam, ekkorra már feleség és anyuka leszek, de ez nem így történt. Hogy ezt kudarcnak élem meg? Nem, azt gondolom, hogy ennek még nem volt itt az ideje, de ami késik nem múlik!

Az, ahol most az életemben tartok az az eddigi gondolkodásom és cselekedeteim következménye, amiért vállalom a felelősséget.

Sokszor hagytam, hogy a szürke hétköznapok csak úgy magukkal sodorjanak, mintha robotpilóta üzemmódra váltottam volna – erre mondják azt, hogy a nem döntés is döntés, és milyen igaz, ugye?

Most már tudatosabban élem az életem – új szokásokat alakítok ki magamnak, célokat tüzök ki, és dolgozok a megvalósításukon – ami melós, és sokszor kényelmetlen is, de tudom, hogy hosszútávon meg fog térülni a befektetett munka.

Ne feledd, soha nincs késő belekezdeni valami újba, esetleg változtatni az életeden!

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük