Skip to content

Amikor nincs más hátra, mint előre

A tanulmányaim miatt 15 éves koromtól kezdve erősen kötődtem Debrecenhez, második otthonomként tekintettem rá. Ott váltam felnőtté, ott ismertem meg azokat az értékes embereket, akiket a barátaimnak mondhatok. Nagyon sokat adott nekem ez a város és rengeteg kellemes emléket köszönhetek neki.

Abban az időszakban csak ott tudtam elképzelni az életem, azt akartam, hogy Debrecen legyen a jelenem és a jövőm, más alternatíva számításba sem jöhetett. Az élet viszont keresztül húzta az elképzeléseimet. Eleinte finom jelzésekkel próbált kimozdítani abból a biztonságosnak vélt közegből, amihez én görcsösen ragaszkodtam. Később egyre erősebb figyelmeztetéseket kaptam – halmozódtak a kudarcok, nehéz helyzetbe kerültem – míg végül kénytelen voltam ott hagyni a várost és vele együtt az álmaimat. Újra tervezés következett.

Utólag arra jöttem rá, hogy hiába próbáltam a biztonságra törekedni, egy dolog biztos, az pedig a VÁLTOZÁS.

Az élet mindig tanítani próbál – eleinte apró jelekkel készít fel a változásra, ha ezekre odafigyelsz, még élvezni is fogod az utazást, ha viszont ezeket a jeleket figyelmen kívül hagyod, egyre nagyobb nehézségekkel fogod szembe találni magad, mert az élet ilyenkor rákényszerít a változásra – ha akarod, ha nem.

Éppen ezért, csak rajtad áll, hogy a változást hogyan éled meg.

Akkoriban fájdalmas volt ez az elválás, de tudom, hogy minden okkal történik, és ma már örülök annak, hogy így alakult az életem, mert egy pozitív átalakuláson mentem keresztül.

Azt hiszem, Szabó Péter ezt nagyon jól megfogalmazta: „Az életben minden érted, és semmi sem ellened történik.” Ezt mindig tartsd szem előtt!

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük