Skip to content

A puzzle olyan, mint maga az élet

A karantén ideje alatt munka után egy 2000 darabos puzzle kirakásával ütöttük el az időt lakótársammal. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valójában az életről tanít ez a tevékenység, de az a 37 óra, amit ezzel töltöttünk sok felismerést hozott.

Kezdő lépésként a kép keretét kell kirakni. Ha a keretek már megvannak, be fogod tudni illeszteni lépésről lépésre a hiányzó darabokat. Az életed keretét az értékrended adja, melyet a családodból hozott minták, szokások, az iskolában, a munkahelyeden, a társas kapcsolataidban tanult szabályok alapján alakítasz ki. Az értékrended szerint választod ki a barátaidat, a párkapcsolatodat, az értékrended mentén hozod meg a döntéseidet, mi az, ami neked belefér, mi az, ami nem.

Ha a keretek megvannak, akkor elkezdődhet a kirakás – tehát elindul a folyamatos próbálkozás. Ez olyan, mint egy érzelmi hullámvasút, amikor jól megy – olyankor örömöt, boldogságot és hálát érzel, ha ilyenkor alázatos maradsz, a siker tovább tart. A gond abból adódik, ha elbízod magad – ilyenkor hirtelen jön a megtorpanás és azt érzed, semmi sem sikerül, nem találod az illeszkedő puzzlet órákat töltesz a keresgéléssel, mégis hiába. Ha nem a körülményeket okolod, hanem szembe nézel önmagaddal, akkor megtanulod, hogy az elbizakodottság nem vezet sehova, mégis beleesel százszor ebbe a hibába, ha a dolgok huzamosabb ideig jól mennek. Ha tudatos vagy, egy idő után gyorsabban reagálsz, és tudod, ha jön a fal, az azt jelenti, nem jó az irány, valamin változtatni kell.

Út közben mindig vannak mélypontok, amikor legszívesebben az egészet feladnád, ilyenkor csak tarts egy kis szünetet, ne gyötörd magad, aludj rá egyet, másnap folytatod, hidd el, menni fog.

Vannak puzzle darabok, amik ránézésre beillenek egy helyre, ezért ott is maradnak, jobb esetben csak átmenetileg. Aztán telik az idő, egyre több elem kerül a helyére, áthelyezed a fókuszod más területekre, majd távolabbról is rátekintesz a képre és feltűnik, hogy valami nem stimmel. Első ránézésre nem biztos, hogy megtudod mondani mi is az, de érzed, hogy valamiért csak nem áll össze a kép. Vannak emberek, akik itt megállnak és a megalkuvást választják, ők a teljes képből csak egy szeletet fognak megismerni. Ha te itt nem állsz meg és folytatod tovább a keresést, miközben figyelsz a megérzéseidre is, (szem előtt tartod, hogy egyre több tapasztalat van a birtokodban) így egyszer, amikor nem is számítasz rá igazán, megtalálod azt az elemet, ami tökéletesen illeszkedik a képbe, ezért a látszólag beillőt, eltávolíthatod arról a helyről.

A teljes kép kirakásához minden elemre szükség van, mert az elemek kapcsolódnak egymáshoz. Csak nagyjából tudod belőni az irányt, az időbeli sorrendet nem te határozod meg. Hol a kép közepén találsz összeillő elemeket, hol a jobb felső sarokban, hol a bal alsó sarokban – mint mikor van egy elképzelésed az életedre vonatkozóan úgy mint: mit szeretnél elérni, hová szeretnél eljutni és ezért nap mint nap teszed a dolgod, de mindig vannak váratlan helyzetek, mikor melyik életterületedre kerül át a fókusz. Ha valami épp nem megy, akkor azt ne erőltesd, hagyj neki egy kis időt, nézz az adott dologra egy kicsit távolabbról, hidd el, eljön az idő, amikor az is elkezd majd kirajzolódni és a helyére kerül minden elem.

Mindig csak a következő lépést kell megtenned. Van, hogy egy-egy forma kirajzolódni látszik – mint egyfajta vízió – de a pontos helyét addig nem tudod meghatározni, amíg nincs meg a kapcsolat a többi elemmel. Ilyenkor valójában türelemre tanít az élet.

Ha képes vagy tanulni a hibáidból és soha nem adod fel, akkor a puzzle minden darabja lassan a helyére kerül és összeáll a teljes kép, amire hálával tekinthetsz vissza. Ekkor életed végén fel sem merül az a kérdés: mi lett volna ha?

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük