Ha három szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, akkor azt mondanám: gyakorlatias, közvetlen és ütős. Nem túlzok, ha azt állítom, a legjobb könyv, amit eddig olvastam párkapcsolati témában.
Az író pszichiáteri praxisából és személyes tapasztalataiból hozott példákon keresztül szemlélteti a párkapcsolatok buktatóit, amik áthidalására a gyakorlatban is alkalmazható megoldásokat kínál.
Őszintén, mellébeszélés nélkül közérthetően fogalmaz és olyan élethelyzeteket említ, amikkel napi szinten találkozhatunk.
Annak ajánlom ezt a könyvet, akinek még nem volt párkapcsolata, aki jelenleg egyedülálló, akinek ellaposodott a kapcsolata, vagy épp döntéshelyzet előtt áll, de még annak is, aki boldog párkapcsolatban él.
Néhány ízelítő sor a könyvből:
„Valamit nagyon tudtak: az apró titkot, hogy szeretve beszéljenek egymással és egymásról, és hogy kifejezzék egymásnak, amikor csak lehet, a sok-sok jót, a megbecsülést és az elismerést.” – egy 75 év feletti házaspár példája.
„A „miért pont ő” talán kevésbé múlik rajtunk, de a „hogyan csináljam jól” nagyon is a mi dolgunk.”
„A gyerek érkezése szerintem mindig ideális, mert ha jön, akkor onnan kezdve egy másik életszakasz kezdődik, megváltoznak a fontossági sorrendek, a döntési szempontok, és kész.”
„…érdemes tudni, hogy a legtöbb férfi számára az a legerotikusabb és legizgatóbb élmény, ha azt látják: a partnerük felszabadult, gátlásoktól mentes, élvezi az együttlétet, és képes megtanítani őket arra, ami neki a legjobban esik. Ehhez bizony bizalom és nyitottság kell.”
„Ha egy lány „csak barátságot akar”, akkor a fiú biztos lehet abban, hogy a szex ki van zárva. Ha ugyanezt egy srác szeretné, sokszor csak az előszobába akar bejutni, mert többet remél.”
„A rutin megöli a darabot. Ahogy a kapcsolatokat is.”
„A személyes tapasztalatom az, hogy azok a kapcsolatok működnek jól és ebből a szempontból problémamentesen, amelyekben a két ember természetesnek veszi, hogy a másik egy őnélküle is létezni tudó, saját élettel is rendelkező, önálló személy, aki megosztja vele az életének azokat a dolgait, amik rá is tartoznak.”
„… az együtt tölthető idő véges, és nem szabad (most inkább azt mondom: tilos!) eltékozolni hazugságokra és az azok miatt megélt kínos időszakokra.”
Kristin