Skip to content

Csalódottságot csak a be nem teljesült elvárások okoznak

Ha azt kérdezném: mi volt életed legnagyobb csalódása? – biztos vagyok benne, hogy egy olyan eseményt említenél, ami egy bizonyos személyhez fűződik.

Az emberi kapcsolatainkban az örömteli pillanatok mellett bizony csalódások is érnek minket. Csalódhatunk egy családtagunkban, egy barátunkban, a párunkban, egy ismerősünkben, egy kollégánkban, de akár egy számunkra idegen emberben is.

Miből fakad a csalódottság? Azt hiszem, legrövidebben úgy tudnám megfogalmazni, hogy: a be nem teljesült elvárásokból.

Megvizsgáltad már, hogy mi a valódi alapja a csalódottságodnak?

A legtöbb csalódás abból származik, hogy nem tisztázzuk a határokat – kinek mi fér bele, esetleg mit várunk el egymástól. Értékrendtől függően minden élethelyzetre van legalább egy forgatókönyvünk, de előfordul, hogy A, B, C, és akár D verzió is van a fejünkben. Ha a célszemély a vele szemben támasztott elvárástól eltér, és miért ne tehetné meg? – ne felejtsük el, hogy hozzánk hasonlóan neki is szabad akarata van – akkor jön a csalódás, ami rettenetesen tud fájni, és persze mindig rajtunk kívül álló személy az „okozója”. Ilyenkor jön a: „Csalódtam benned!” – sértődött kijelentés, és a szerencsétlennek fogalma sincs mivel sikerült ezt kivívnia.

Szerintem egy harmonikus baráti, családi vagy párkapcsolatban van létjogosultsága az elvárásoknak amennyiben, ezek korábban egymással szemben tisztázva lettek és mindkét fél számára elfogadottak – ezek a tisztázott elvárások segítenek kijelölni a határokat és az egymáshoz való alkalmazkodás alapjául szolgálnak.

Meglátásom szerint olyan személlyel szemben, akit alig ismerünk vagy számunkra teljesen idegen, nincs értelme elvárásokat támasztani.

Egyszer úgy mentem el egy randira, hogy nem voltak elvárásaim a srác felé. Igazság szerint kedvem sem volt a találkozóhoz, ugyanakkor felmerült bennem az a kérdés (ami korábban még soha): mi lenne, ha ott sem lenne a megbeszélt helyen és időben? Amikor odaértem írtam neki, ő vissza is írt, hogy pár perc és érkezik. Vártam 15 percet és nem jött. Majd bontotta a kontaktot – és többet nem hallottam róla. Igen átvert, és igen ez valóban nagy tahóság, de én csak mosolyogtam rajta és valahogy nem éreztem csalódottságot, mert: 1. ő számomra egy idegen srác volt; 2. belekalkuláltam a lehetőségekbe ezt az opciót is – legalábbis elméleti szinten; 3. legbelül örültem annak, hogy el sem jött, mert nem volt kedvem ehhez a találkozóhoz.

Ha úgy érzed csalódtál valakiben, vizsgáld meg ennek az érzésnek a gyökerét. Ha csak a te fejedben létező be nem teljesült elvárás váltotta ki, akkor engedd el ezt a „rosszul esett, hogy…” érzést és ne táplálj magadban haragot a másik iránt, mert ő nem fogja magát rosszabbul érezni és így csak magadnak ártasz vele.

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük