Skip to content

Bizonygatni csak azt kell, ami bizonytalan

Az utóbbi napokban hallottam először ezt az összefüggést, annyira megütötte a fülem, hogy napi szinten eszembe jut… elgondolkodtatott…

Úgy gondolom, a közösségi média ezt a kijelentést tökéletesen alátámasztja. Biztosan vannak olyan ismerőseink, akik rendszeresen posztolgatnak ezeken a felületeken, azt a látszatot keltve, hogy „tökéletes” az életük. De kinek is szeretnék ezt valójában bizonygatni? – Talán leginkább önmaguknak…

Amikor ismered egyes emberek háttér sztoriját és mégis látod a poszt-áradatot, ami a „boldogság” látszatát próbálja kelteni, akkor legbelül van egy olyan érzésed, hogy „bullshit” az egész.

Annó még a 20-as éveim elején, szinte minden egyes buliról posztoltunk fotót a barátnőimmel ezeken a felületeken – hogy lássák a többiek, mennyire „menők” vagyunk. De mi is volt emögött? Részemről leginkább önbizalomhiány… vágytam a pozitív visszacsatolásra, hogy mások erősítsenek meg abban, hogy „jó csaj” vagyok – és persze, ha már többen lájkolták a képeket, kedveseket kommenteltek, akkor ideig-óráig el is hittem magamról.

A közvetlen környezetemben, azt tapasztalom, hogy akik elégedettek a körülményeikkel, a párkapcsolatukkal, úgy összességében az életükkel, azoknak nincs „közléskényszerük”, mert egyszerűen nincs mit bizonygatni. Az örömteli pillanatokat csak azokkal osztják meg, akik őszintén velük együtt tudnak örülni. Számomra ők azok az emberek, akiket igazán tisztelek.

Kristin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük